Old Town Walk on a Spring Day – Baroque Treasures of Győr

The other day me and my husband combined a mandatory – not definitely pleasant – program with a few hours of amazing sightseeing in Győr, the center of the county we live in. My husband had a medical check-up at the hospital which luckily did not last too long so we had time for a much better amusement. We decided to spend the rest of the day strolling on the streets of the baroque style old town, having ice cream, taking lots of photos and doing nothing but having fun.

Our first stop the Széchenyi square is basically the main square of the city, being spacious enough for open air events, especially in summer or during the winter holidays.  At the time of our visit the fountains were not working yet, they are slowly waking up from their winter sleep. It is a pity as they add a lot to the atmosphere.

Széchenyi square with the Benedictian church
Café on the Széchenyi square

The square is framed by the Benedictine church, a school building and palaces from the 17th and 18th century. There are enough benches to spend some time sitting and admiring this colorful baroque architecture. The square saw some historic events like the last witch burning of the town in 1688 and the controversial case of Julianna Géczy ended here by her execution in 1714. The poor woman was beheaded publicly right there at the age of 33-34.

Closed balconies at the corner of  the streets were typical of baroque architecture. They enabled a great view of all the crossing streets including people passing by. Ladies really loved this function of their homes and were standing or sitting in the window gathering as much information as they could for their gossips.

Kazinczy street opening from Széchenyi square. Closed balconies at the corners of the streets were typical in the baroque era.
Closed balconies at the corners here as well.
Franz Liszt street opens from the eastern side of Széchenyi square.
Lamp-standards all over the old town.
Széchenyi square – western side

Walking to the north you get to the bank of the River Danube. On the way there you can see more baroque buildings from the 17th and 18th century, some of them were reconstructed in the 19th century.

The street leading to the Danube was named after the inventor Ányos Jedlik (1800-1895) who we can thank – among many – the electric engine and the dynamo. A fountain in front of the Kreszta House commemorates one of his inventions, the soda-water.

On the way to the Danube.
Kreszta House, which is a restaurant now, in the same building you can find the Margit Kovács Museum. In the foreground, the soda-water fountain.

In the Kenyér köz, behind the Kreszta House you can find the Margit Kovács (1902-1977) Museum. She was an extraordinary ceramist and sculptor using folklore themes in her art. You can also observe that most of the shops have trade signs at the front.

As the city is a major catholic center there are many religious buildings and lots of churches, especially those of the Benedictine Order. Around the Káptalandomb, which is a little hill in the old town, you can check out the Bishop Palace and the basilica.

Trade-signs calling for customers all over the old town.
Káptalandomb. The seminary in the background.

Strolling further on the Király (King) street we walk by the Probst House, which is originally a merge from two buildings from the 16th century, the Esterházy Palace, which hosts the Museum of Arts, the former Black Eagle Inn and many other built in baroque, classicist, eclectic, romantic and copf style.

Probst House in the background (16th century).
One of the moody passages.

Do not miss the Baross street – especially its section between Király and Árpád street. It always has a rich life in sunny weather. You can step in the Visitor Center (Tourinform) for some more information about tourist attractions, you can exchange money at several places in this street if you run out of the local currency (Hungarian Forint – no Euros yet), have a coffee or ice cream in one of the cafes or just take a seat on a bench checking the passers-by.

Baross street.
Kazinczy street, in the background the Carmelite church.
Lots of benches to have some rest.
Visitor Center (Tourinform)
Kisfaludy street opening from Baross street.
In the center the statue of a man in a boat.

We end our walk at the City Hall, in front of which there is a heavy main road. It is really shocking that at that point you step into high traffic from the pedestrian zone but the view of this huge building is amazing. Opposite the city hall there is a wonderful fountain which was not working during our visit either. It is a pity again, as I was looking forward to take some photos of it. Maybe next time, as I am sure I am going to return soon.

The City Hall

Hometown Glory, Shame and New Hope- the Fate of Debrecen’s Railway Station

My hometown is Debrecen, which I love from the bottom of my heart. Although I do not live there any more, I spent the first 30 years of my life in that spectacular town. This city, which will always be kind to my heart, is in the eastern part of Hungary and is the second largest city of the country, being a major industrial and educational center with a population of about 250,000 people. Its controversial railway station has a story of both glory and shame. And it still has not finished as a slight ray of hope has appeared recently.

As Debrecen had always been important for its agricultural role in the region in the first place, the country’s second railroad reached the city in 1857. The below pictures show what the first version of the station looked like in those times, simple but suitable for the purpose. The new railway station and the extension of railroads enabled industrial boom for the city, however, it had always been an important destination for merchants to sell their goods at the famous markets and fairs of the free city and had been a home for manufactures for centuries. So the station seems to be fairly suitable to fulfill its duty concerning that we are in Central-Europe in the middle of the 19th century.

Legelső Pályaudvar fénykép2
The railway station built in 1857 (Source: Bakó Irén).
Legelső Pályaudvar fénykép
The railway station built in 1857 (Source: Bakó Irén)
Legelső Pályaudvar színesben
Contemporary drawing of the first railway station. (Source: Bakó Irén)
Legelső Pályaudvar Üdvözlet Debrecenből
The first railway station in a postcard from the 19th century. (Source: Bakó Irén)


About 40 years later, as a result of the rapid industrial revolution, the need arose to transform it into an amazing large complex. The old station could not handle the increasing passenger and goods traffic any more, which also showed that Debrecen was becoming a flourishing city of ever growing importance in the area. Huge building projects were started, including the construction of attractive palaces for the rich, several public buildings, shops, churches, steam mills and factories but the city authorities also took care of public entertainment: ponds, restaurants, parks and the legendary Great Forest as a place for families spending their free time were regulary maintained and developed.

One of the building projects involved the destruction of the original railway station and a huge, romantic and sophisticated building came to exist instead of it. Luckily many photos and colorful postcards from the turn of the 19th and 20th century have been preserved to remember this golden era.

látkép a pályaudvarra
View at the new station and park in front of it. (Source: http://vasutallomasok.hu)
The railway station around 1907. (Source: http://hbml.archivportal.hu/data/images/kepek/Kep-132.jpg)

The station was designed by Ferenc Pfaff and the opening took place in 1894.  The precious entrance with its huge glass surface which was unique that time (there is only one station in Budapest with a similar entrance) and the two towers constructing a symmetrical unity are a proof of delicate taste of the time.

(Source: dehir.hu)
Postcard from 1905. Source: Pfaff Ferenc, Kelemen László | Debreceni nagyállomás, Debrecen | Kitervezte.hu

Another sign of high standards of architecture in a building serving transportation purposes is that great attention was paid to details and beauty.

Colourful photo. (Source: http://debrecen.network.hu/kepek/nevezetessegek/regi_vasutallomas)
színes képeslap
The station in a colourful postcard. (Source: Domokos Mátyás Saly Noémi Környei Anikó: A régi Magyaroroszág képeslapokon Osiris kiadó 2003.)

I like how much old citizens of Debrecen took care of the park (which changed from time to time) in front of the station so that any traveler who arrived after a long journey had a very positive, refreshing first impression of the city.

(Source: Bakó Irén)
The station around 1910. (Source: http://hbml.archivportal.hu/data/images/kepek/Kep-126.jpg)
régi indóház és az előtte lévő tér
The station with the square in front of it in a colourful postcard. (Source: Turóczy László gyűjteménye, vasutallomasok.hu)
Postcard with the little train leaving from the station with passengers. (Source: http://www.vasutallomasok.hu)


After having a look at the front from the city, let us see the inner side, what view we would have had from the platform if we had lived in that age.

(Source: http://hg.hu/cikkek/varos/9530-a-mav-epiteszet-bekebeli-fenykora)
The station with the platforms and to the right the tower of the reformist church which was destroyed in the WW2 air raid. (Source: http://debrecenikepeslapok.blogspot.hu/2016/05/volt-egyszer-egy-nagyallomas.html)

In World War II, apart from serious casualties, many exceptional buildings ceased to exist as a result of air raids, just as many cities in Europe, Debrecen was not spared, either.

Debrecen was bombed several times by the Allies in the so called Frantic or Titanic Operation. The first attack took place on 2nd June 1944 by 130 B-17 and B-24 heavy bombers and 64 P-51 Mustang fighters. It was a beautiful summer day, no one expected any attack. The civil defense sirens started to sound at 08.45 CET, at 08.55 the bombers could be heard approaching the city, at 09.05 the first bombs reached the streets.

Approximately more than 1200 people were killed altogether, 700 injured and 4518 became homeless just in a few hours. Many of them were children under 14 as it was summer vacation.

The reason for a relatively high number of casualties was partly inefficient air defense and insufficient number and quality of air raid shelters in the city. One of the underground shelters was almost next to the station, and unfortunately it collapsed by a bomb hit, leaving people dead inside.

The main targets were the southern, eastern and northern parts of the city, including 83 streets and three squares. The railway station and the industrial area in its surroundings including the wagon factory – which was hit by 128 bombs and left 28 civilians dead – were strategically mandatory targets. Even the hospital train was not spared: 56 people were killed in it. Altogether about 1000 bombs fell onto the area of the railway station.

Honestly, I am unable to understand the purpose of it but some fighters started to fly 200 meters low and were shooting with machine guns at civilians escaping, running in the Kossuth and Erzsébet streets and near one of the reformist churches.

(Source: https://index.hu/tudomany/2014/06/02/70_eve_bombaztak_szet_debrecent/)
(Source: https://index.hu/tudomany/2014/06/02/70_eve_bombaztak_szet_debrecent/)
(Source: https://index.hu/tudomany/2014/06/02/70_eve_bombaztak_szet_debrecent/)

One of the views why the attack was necessary is that strategically Debrecen was on the German supply route to the eastern front and the allies wanted to cut it. Some historians say that it was a rehearsal and demonstration of carpet bombing before applying it against Japan (Dr. József Ormai).

The station was seriously damaged as you can see in the pictures:

háború színes
Ruins of the wagon factory after the bombing. The remains of the trams in the photo were to be manufactured for Budapest. (Source: http://www.erdekesvilag.hu/70-eve-bombaztak-le-debrecent/)
főépület romok
(Source: http://www.erdekesvilag.hu/70-eve-bombaztak-le-debrecent/)
(Source: http://www.diszpolgar.hu/debrecen-elso-bombazasa)
(Source: http://www.erdekesvilag.hu/70-eve-bombaztak-le-debrecent/)
The right wing of the main building got a direct bomb hit. (Source: http://hbml.archivportal.hu/id-1508-debrecen_elso_bombazasa_1944_junius_2.html)
(Source: http://ispotaly.com/debrecen/1944-06-02-debrecen/)
(Source: http://ispotaly.com/debrecen/1944-06-02-debrecen/)
(Source: http://ispotaly.com/debrecen/1944-06-02-debrecen/)

The church and the more than 400 year-old reformist hospital, orphanage, poorhouse and school next to the station (its 400 years anniversary was in 1929), which had been the main institutions of charity for almost half a millenium, suffered such serious damages that they could not been restored at all.

The remains of the reformist church next to the station. This became an emblematic photo of the 1944 air raid. (Source: http://hbml.archivportal.hu/id-1508-debrecen_elso_bombazasa_1944_junius_2.html)

The war ended, and Hungary was on the losers’ side, the communist Soviet Union took over control and socialist-communist architecture became part of their propaganda. Till 1959 the remains of the old station were still standing:

The remains of the old station were still standing till 1959. (Source: http://iho.hu/hir/szazhusz-eve-a-hortobagyon-at)

In 1959 the city authorities decided not to restore the old building but to completely demolish it and to build a brand new station, obviously in the spirit of socialism. The construction works were finished by 1961. The romantic predecessor of the new concrete block existed for only 65 years.


The current station, architect: Kelemen László (Source: http://egykor.hu/debrecen/uj-palyaudvar/1503)
(Source: http://egykor.hu/debrecen/uj-palyaudvar/1503)

The park in front of the station lost its fresh green look, and became a concrete square, hardly any plants were left there.


(Source: https://helikon7.wordpress.com/2010/12/07/debreceni-vasutallomas-railway-station-of-debrecen/)
1200px-Debrecen_pu._3. (1)
(Source: https://hu.wikipedia.org/wiki/Debrecen_vas%C3%BAt%C3%A1llom%C3%A1s)

The inside of the station is also faithful to socialist propaganda. I have never liked spending any time in there, it has a really cold atmosphere.

Maybe now, after 28 years of the end of the socialist era in Hungary this is a kind of historical memento or will be after a few more decades just like the previous station reminds us of the good old peaceful times.

When you arrive in Debrecen by train, this socialist building and its surroundings are your first impression, which is not the most attractive for a city that is rich in historical memories and beautiful buildings that are worth a visit. It can be that people from countries where there is no socialist architecture may find it interesting as it has a certain atmosphere but it is not a happy sight passing nearby day by day. When I went to high school, and then to university, I had to see it twice a day as it was on my way home and in winter it is even more devastating.

The city council is planning to renew and transform it into a modern eco-friendly complex – a sign of hope for the future. Please check out some of the plans below. It seems there are serious efforts to create more green surface which I can support. This part of the city needs more trees, plants just as it was about one hundred years ago.

Attila Szabadics’s and his teams plans for the new station. (Source: http://epiteszforum.hu/debreceni-intermodalis-kozossegi-kozlekedesi-kozpont-szabadics-attila-es-csapatanak-terve1)
(Source: http://www.debreceninap.hu/gazdasag/2016/10/05/ilyen-lesz-az-uj-debreceni-nagyallomas/)
(Source: http://www.dehir.hu/galeria/a-debreceni-intermodalis-kozpont-uj-latvanytervei-2)
(Source: http://www.dehir.hu/galeria/a-debreceni-intermodalis-kozpont-uj-latvanytervei-2)

Nevertheless, it will never be as romantic and majestic as it was before WWII, although I know it only from old photos. And actually it does not definitely have to. That old station remains a romantic character in a beautiful chapter of my hometown’s history which will never be forgotten and live forever in the hearts of this city’s citizens.






MNL HBML IV. B. 1406/e. 8. d. 153/1944.
MNL HBML XXXV. 1. F. 158.
Photos from Bakó Irén
Source: https://www.dehir.hu/debrecen/otvenot-eves-a-debreceni-nagyallomas-archiv-fotokkal/2016/02/22/

A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély


2015 nyarán alkalmunk nyílt Fejér megyében kirándulni, eltöltöttünk pár napot Móron, és ellátogattunk néhány közeli helyre. Azelőtt még soha nem hallottam Fehérvárcsurgóról, nemhogy az ott lévő kastélyról. Általában mindig felkészülök a helyi látnivalókból, így bukkantam rá erre a csinos kis kastélyra.


A kastélyt szépen, igényesen felújították, világossárga színe akaratlanul is Debrecen épületeit juttatja eszembe (például a református Nagytemplomot), mivel a cívisvárosban ez a szín mondhatni kötelező. Érthető, hiszen Debrecen hivatalos színe a kék mellett a sárga. Emiatt – sok-sok év debreceni lét után – kicsit unom is a sárga szín ezen árnyalatát, ugyan erről a kastély nem tehet 😊 Tagadhatatlan mindenesetre, hogy az épület nagyon jól mutat ebben a színben.

Tisztaság, letisztult mértani formák fogadnak. Kissé idegen is számomra ez a kimértség, élére állított pontosság. Nekem ez már-már unalmas és rendkívül hideg.


A kastély és a kertje minden kétséget kizáróan szép, rendezett, geometriai alakzatok jellemzőek rá. Nagyon nem tudok sajnos áradozni róla. Annyira tiszta, és szinte már steril, hogy nem érzem a régi idők kisugárzását. A kert nagyon hangulatos, alkalmas egy kis ejtőzésre, sétára, esküvők, rendezvények lebonyolítására.


Az épület jelenleg állami tulajdonban van, és kastélyszállóként üzemel. Rendezvények szervezésére is alkalmas, így legalább nem áll céltalanul, kitéve az enyészetnek.


Az 1800-as évek első felétől kezdve a kastély a Károlyi család tulajdonát képezte, a felújításban is részt vállalt a família, mely elsősorban Károlyi György nevéhez fűződik.

Koch Henrik | Károlyi-kastély, Fehérvárcsurgó | Kitervezte.hu

Klasszicista stílusát a 19. század közepén alakították ki. Azt hiszem, ez a stílusirányzat nem feltétlenül fog a kedvenceim közé tartozni, de ez már az én egyéni ízlésem. A Károlyi család előtt a Berényi, majd a Perényi család birtokában volt.

Koch Henrik | Károlyi-kastély, Fehérvárcsurgó | Kitervezte.hu

Koch Henrik | Károlyi-kastély, Fehérvárcsurgó | Kitervezte.hu

Az a szerencse, hogy nem kell mindenképpen szobát foglalni ahhoz, hogy közelebbről is megtekinthessük, mivel a kevésbé tehetős érdeklődők, mint például én is, kérhetnek körbevezetést. Én a férjemmel toppantam be egy délutáni körútra. Meglepetésemre az adott körbevezetésre csak mi ketten jöttünk el. Egyrészt sajnálatos, hogy ilyen kevés érdeklődésre tart számot – lehetséges, hogy más alkalmakkor többen látogatják -, másrészt az volt az előnye, hogy olyan volt, mintha egy privát idegenvezetésen vettünk volna részt, amely csak nekünk szól. Az idegenvezető hölgy nagyon kedves, szimpatikus volt.

Bár a kastély állami tulajdonba került, a mai napig van egy szárny, ami a Károlyi grófné számára fenntartott lakrész:


Látogatásunkkor maga a grófné is otthon volt, és éppen a rózsáit gondozta. Illedelmesen köszöntünk neki, ő viszonozta is a köszöntésünket. Elgondolkoztam azon, hogy ő ezt az átalakulást vajon hogyan éli meg. Az egykor a családja tulajdonában lévő kastélyban újgazdagok élvezik az életet, látogatók bámészkodnak, nézelődnek, a régi privátszféra megszűnt. De hát a világ változik, és ebből kell kihozni a legtöbbet.

Ami leginkább megfogott az épületben, az a hátsó kertre néző terasz. Számomra az egész birtok legkiemelkedőbb része:


A fehér cirádás minta nem giccses, nem túldíszített, pont illik a klasszicista épülethez, és fel is dobja.

Kukkantsunk be a kastély belsejébe is:


Hát erről beszélek. Számomra túlságosan is letisztult, tágas, világos, amit egy mai modern háztól, lakástól elvárok, de nem egy kastélytól, ami engem hangulatba kell hozzon. Nyilván ez az én egyéni véleményem, az biztos, hogy nem szállnék meg itt, és nem azért, mert vmi baj van vele, hanem mert nem érezném magam jól benne.

A könyvtárszoba szép. Itt azért már lehet más formákat, íveket felfedezni. Kezd hangulata lenni, de még mindig kevés:


Menjünk ki a hátsó kertbe, a teraszról már kaptunk egy képet. A tónál lévő pavilon talán jobban érdekel, mint maga a kastély.

Összességében véve minden tiszteletem a kivitelezőké, fenntartóké, gondnokoké. Nagyon örvendetes, hogy megóvták ennek a gyönyörű kastélynak az állapotát, méltóságteljesen felújították. Látszik az igyekezet, hogy élettel megtöltsék, programoknak, rendezvényeknek is helyet adva. A megmaradt értekek megóvásában példaértékű. Az, hogy klasszicista stílusa engem nem fogott meg, már az én egyéni problémám. Remélem, sokan örömüket lelik az itt eltöltött időben, hacsak egy a kertben tett séta erejéig is. 🙂


A felújításról és a régi kastélyról készült képek forrása: http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/karolyi-kastely-fehervarcsurgo

Fotók a kastély jelenlegi állapotáról: Anno és Most – Múltidéző építészet


Első lépések :)

Húha 🙂 Akkor most létrehoztam az első elektronikus blogomat. Így fogalmazok, mivel világéletemben írtam naplót, de most arra az elhatározásra jutottam, hogy egy bizonyos téma köré építem fel ezt a “naplómat”. Igyekszem spontán maradni, de azért valamelyest rendezett. Meglátjuk 🙂

Célom rendszerezni a kutatásaimat, tapasztalataimat egy olyan témával kapcsolatban, ami gyerekkorom óta foglalkoztat, és ahogy telnek az évek egyre inkább lenyűgöz és csodás érzéseket kelt bennem. Tudom, hogy ez nem feltétlenül a legnépszerűbb témák közé tartozik, mint például a főzőblogok, a hogyan sminkeljünk bejegyzések vagy az utazási oldalak, melyeket szintén hasznosnak tartok, és rendszeresen olvasom is némelyiküket. Szeretném megtalálni azokat az olvasókat, akik a mindennapi rohanásban szeretnek megállni egy pillanatra, és eltűnődni ezeken a dolgokon.

Szóval mi is akkor a blog témája? Igyekeztem találó nevet kitalálni, remélem, sikerült. Ebben nem vagyok annyira kreatív, na meg nagyon spontán és impulzív személy vagyok, éppen ezért a neten található tanácsok ellenére nem aludtam rá egyet, nem kérdeztem meg másokat, mit szólnának ehhez a blog címhez, hanem hűen önmagamhoz, belecsaptam a lecsóba, és kész. Azt tudom, mi érdekel, és mi nem, és hogy ezt az érdeklődésemet rendezett formába szeretném önteni. Nekem most ez a fontos. Viszont jó tanácsokat, építő kritikát mindig szívesen fogadok :).

Évek óta foglalkoztat az építészet, főleg a kevésbé modern építészet. Részletekbe menően szeretem megfigyelni a régi épületek minden egyes részletét. Lenyűgöznek a legapróbb díszítések, a nem mindennapi megoldások, illetve a hangulat, amelyet ezek a régi építmények magukban hordoznak. Úgy vagyok vele, hogy minél romosabb, annál jobb 🙂 Sokszor jobban lenyűgöznek a hulló vakolatú, összedőlni látszó elhagyatott házikók, mint a kifent, újszerűvé alakított épületek. Azoknak van egyfajta kisugárzása, melyet jelenleg nem tudok szavakba önteni, magamba szívom a múlt minden egyes pillanatát, igyekszem újra megélni azt, és ez feltölt.

Az az igazság, hogy a környezetemben élők nem osztják a véleményemet ezzel kapcsolatban. Mikor beszéltem nekik arról, hogy mennyire lenyűgöznek ezek a múltbeli dolgok, olyan megjegyzéseket kaptam, hogy “hát én nem a múltban élek”, meg értetlen arckifejezéseket, stb. A legpozitívabb visszajelzés is annyi volt, hogy “igen, hangulatosak”.

Megfogott ez a kijelentés, hogy “hát én nem a múltban élek”. Itt kicsit úgy érzem, hogy tisztázom kell valamit. Én sem a múltban élek 🙂 Tisztában vagyok vele, hogy 2017-et írunk, élem a jelent, tervezek a jövőre és igyekszem felelősségteljesen élni az életemet. Attól, hogy még érdekel és lenyűgöz a múlt, nem élek benne, nem kell félremagyarázni :D. Na és, ha jó érzésseket kelt bennem a múlttal kapcsolatos merengés?

Emellett elcsépelten hangzik, de nem lenne teljes az érvelés, ha nem jegyezném meg, hogy a jelenlegi identitásunkat nagyban formálja a múlt. Számomra fontos tudni, honnan jöttem, kik az őseim, ahhoz, hogy teljes legyen az identitásomról alkotott kép. Tiszteletben tartom, hogy van, akit ez nem érdekel. De az is, aki csak a mának él – carpe diem -, szerintem igyekezzen tiszteletben tartani, hogy van aki másképp gondolja, és nem gúnyosan leszólni. Na, de nem gondolom, hogy ennek fejtegetése több időt érdemel. Hiszen mindenki foglalkozzon azzal, ami érdekli, én pedig ha rátalálok azokra, akiket ugyanilyen szinten foglalkoztat ez a téma, akkor boldog vagyok, de ha csak egyedül maradok vele, az sem baj 🙂

A régi épületekkel kapcsolatos leírások, képek, élmények nem korlátozódnak egy konkrét helyhez, városhoz. Találtam helytörténeti blogokat, melyeket nagyon szeretek, és amelyek egy-egy patinás város történelméhez kapcsolódnak, de én inkább elsősorban egy adott épületre, utcára koncentrálnék, mellyel mindennapi életem során találkozom.

Ja, és tervben van más még kevésbé “mainstream” témák boncolgatása egy másik helyen, de az még a jövő zenéje (reményeim szerint az elkövetkezendő egy évben megvalósul – igazából még csak a költséges technikai háttér megteremtése az akadály, de pozitívan állok hozzá, ami késik, nem múlik 🙂 ).

Szóval hagyjuk a rizsát, jó szórakozást kívánok mindenkinek, aki idecsöppen!!!

Régi pályaudvar, Debrecen 1940, nem sokkal a bombázás előtt
Régi pályaudvar, Debrecen 1940, nem sokkal a bombázás előtt – mennyivel hangulatosabb, mint a jelenlegi Fotó: Fortepan, Kókány Jenő